Hát ma semmi érdekes nem történt velem:D csak aludtam olvastam gépeztem ennyi ^^ és kialudtam magam *-* nah ennyi ^^

Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben

Éld át, amit magadban érzel. Ezzel te is több leszel, hiszen a megélt érzelmeiddel csak fejlődsz.

Vidámság..mosoly minden ami kell..!De a látszat csal..kívül jó minden..de belül..romokban hever..

Táncolj mintha senkise látna!
Énekelj mintha senkise hallana!
Mosolyogj mintha semmi baj nem volna!
Élj mintha a Föld egy mennyország volna!!!

Beteg lettem vagyis a torkom iszonyatosan fáj és ezért kiírt az orvos holnapra :D szombaton jön dorinaa *-*remélem jólesz :D ésés mainap? hát érdekes volt xD elkisértem olit az orvoshoz ott leégtünk xD  meg ma ááxD annyi bakit csináltunk xD jó nap :D annyit nevettem meg boldog voltam*-*tavasz ^^ na de ennyii*-* mert szarul vagyok xDNinaa*-*fel a fejjel :D

Furcsa, de ha padlón vagy,sokan segítenek,viszont azért néha piciket beléd is rúgnak,hogy véletlenül se jusson eszedbe feltápászkodni.Aztán amikor már térdelsz, hirtelen minden megváltozik. Azt próbálják elhitetni veled hogy még nem vagy kész,és különben is, minek állni mikor fekve kényelmesebb.Okosabbnál okosabb tanácsokkal látnak el,kivetítve rád a saját félelmüket, és ha te félresöpröd ezt az egészet,akkor fel vannak háborodva, hogyan is merészelsz szembenézni az életeddel.Minden erővel azon vannak,elhitessék,amit csinálsz, az széllel szembenhugyozás holott már rég más szelek fújnak , vagycsak te vagy jó irányban.Mondjuk ki a legtöbb ember nem szereti,ha erősebb,bátrabb , merészebb,őrültebb vagy náluk, hisz azzal, hogy te felvállalod, ellapátolod a sz*rt a saját portádról,az ő piszkuknak sincs létjogosultsága,arról nem is beszélve,mindenki pontosan tudni fogja, a büdös csak onnan jöhet, ahol sz*r is van.Az a pár ember meg,aki gumicsizmát húz,és beáll melléd lapátolni,na ŐK barátaid,akik ismernek és bíznak benned akármilyen idiótának is tűnsz.Vagy csak sz*rosan is szeretnek.♥
Mai nap? megvagyok fázva de am jóó volt *-* és érdekes dolog történt velem o_O nem gondoltam volna xD na mind1 :D aaztáán most megyek fürdeni *-* relax xD várom már a hétvégét *-* dorina jön hozzánk *-* meg olival megyünk debibe ^^

 Csak Te tudhatod,hogy mit érzel.
Fájdalmat, ha mindenhonnan vérzel.
Örömöt, ha örülsz és boldog vagy.
Álmokat, ha álomba ringatod magad.
Bánatot, ha mindig egyedül vagy.
Félelmet, ha nincs ki segítsen rajtad.
Szerelmet, ha szeretni önzetlenül képes vagy
ha van aki miatt boldog vagy,
ha van, miért életben tartsd magad

Érzelmek..tombolnak..nem hagynak nyugodni

Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás - felemelkedés.

Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.

Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül.

A remény soha nem hal meg, csupáncsak elfelejtődik.

Az idő szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,
És foly, mint erős folyás;

Vissza soha sem tér,
Mindent a földre vér,
Mindeneken hatalmas;

Ő gazdagot, szegént
Öszveront egy szerint,
Nincs néki ellenállás.

Csak egy van, időtül
S az ő erejétül
Aki békével marad;
Nem fél kaszájától,
Üdő rajta elolvad:

Az tündöklő hírnév,
Mely dicsőségre rév,
Az mindenkor megmarad.

Mai nap? naagyon nagy volt xD ma annyit nevettem *-* olyan tökjóvolt *-*

Ennyii *-* Pápuszíí xD

Olyan jóó volt *-* és hosszúnak tünt és midnen percét élveztem ^^ ma Szentkúton voltunk ^^ olyan jóó volt *-* megint sosem unatkoztam mert vagy mentem vagy jöttek ^^ ésésé jóóvolt *-*     
Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tűnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

Utálom, ha sajnálnak, vagy ha hazudnak nekem. Miért olyan nehéz igazat mondani?
Talán újra önmagam vagyok. Lassan ráébredek, arra, hogy ki is vagyok, és megértem magam. Élvezem a létezés minden egyes percét. Nevetek, álmodozom, remélek, és oly sok dologra még gyerek szemmel tekintek. Azt akarom, arra vágyom, hogy minden maradjon így. Vannak dolgok, amiktől ordítani tudnék. Apró kis semmiségek, amik apró darabokra zúznak. Amikor jelentéktelennek érzed magad, amikor éjjel nem alszol, próbálod nyugtatni magad, hogy úgyis minden rendbe fog jönni, pedig érzed, hogy nem. Vágysz rá, de tudod, hogy nem jó ez így. Emészt a fájdalom, üresnek érzed magad, tényleg már-már tapinthatóan üresnek. Idegesít zaj, megőrülsz a csendtől, rohannál a végtelenbe, de nincs erőd, sírni olyanért, ami értelmetlen bolondság. Soha többé nem zárkózom az álmok világába. Inkább érezzek. Érezzem, hogy kicsit fáj, érezzem, hogy elönt a vágy, de így, tiszta fejjel, tudván: pontosan mi történik, mit cselekszem, lassan hozzáedződöm önmagamhoz. Így nem esek le a felhőkről. Így a talajon állok, két lábbal, és talán összeesek, de nem töröm úgy össze magam.

Iszonyatosan sok gondom van mostanság de talán de csak talán menni fog *-*

Iszonyat tetszik ^^  : Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget

Nézett a lány némán előre,
Ilyenkor nem ő volt a szavak embere.
Szemében valami furcsán csillogott,
Hisz fájó könnye mindvégig csak csorgott.


Lecsukta a könnyektől elázott szemét,
Visszagondolt arra, milyen volt még rég.
Nem tudta, hogy mitévő legyen,
Arra biztatta magát, hogy öngyilkos legyen.


De biztos csak a bánat hozta ki belőle,
Viszont másnap vihették a temetőbe.
Pici kis teste összetörve volt,
Nem gondolt rá már se élő, se holt.


A lány már nem érzett szúró fájdalmat,
Többet nem kellett átélnie, mi az a bánat.
A lelke egy jobb életet kapott,
Olyat, miben szeretetet adhatott.


A végredeletét lecsukva találták,
A tintától kicsit elfolyt az irás.
Búcsúleveléből kiolvasható pár sor:
\"Hiába is szerettelek, tudom, hogy kár volt.\"


Volt még más is a levélbe irva,
Mit most egy fiú olvas sirva.
Hisz a lány akit szeretett,
Hagyott neki egy levelet


Amiben igazán minden le volt irva,
És ezt a fiu kivülről tudta.:
\"Ameddig szeretsz, én addig élek,
De kérlek szeress, mert meghalni félek.\"


Rájött a fiú, elszúrta az egészet,
Kiment a partra, és magával végzett.
Másnap vitték őt is a temetőbe
A nép csak borzadva nézte.


Ha esetleg a történet megvalósulna,
Ne mondjátok, hogy ez egy régi nóta.
Minden szava valósággá válik,
Hisz ki ezt irta, a halálbavágyik.

Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni -egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a Földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat.

Jóó volt nagyon a péntek szombat *-* ^^ ma meg pihi van :D tegnap itt volt marica meg encí *-* filmeztünk ^^ megnéztük a paranormalt meg a bloody mary-t annyira nem volt rémisztő ...de jóó volt *-*Holnap elvileg megyünk valahova xD de hogy hova xDD

Mesét még nem írok majd ^^

Még mennyi könny és mennyi éj? Még mennyi elfojtott remény? Én ugyanúgy várlak, ugyanúgy érzek, mint rég!

PáPuszíí <33

Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.

A jó nem tart sokáig, nem vettük észre jöttét, nem láttuk, amikor itt volt, csak a hiányára figyeltünk föl, amikor már elment.

Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat.

A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.

 Ordits ha fáj nevess ha sírni kell . Ne lássák rajatad mikor mit érzel . Ne mutasd magad gyengének .

annyira igazak *-*

Mai nap? jóó volt ^^ most itt alszik oli :D tökjóó*-*

ennyii *-*

Mai nap? szar xD imádom a rossz jegyeket és szarul is vagyok ^^ de am jó volt ^^

Olyan nehéz leírni,
hogy miről is van szó.
Egyáltalán nem olyan,
mint a szerelem első látásra.
Inkább,
mint...mint a gravitáció.
Ha meglátod azt a valakit,
akkor egyszerre nem a
tömegvonzás ereje köt
a földhöz többé.
Hanem ő.
És többé semmi más
nem számít, csak Ő.
Egyszerűen mindent megtennél,
bármivé lennél az ő kedvéért...
Azzá válsz, amire neki a legnagyobbszüksége van:

a védelmezője leszel vagy a szerelmese,
a barátja vagy a testvére. '

ez az élet, annyira egyszerű, hogy már fáj. : D

A múlt emlék a jövő titok a jelen ajándék ^^

 Olyan jó *-* a klipje*-* de azt nem engedte -.-" legyen már vége ennek a napnak *-*
kis nyugtató zene xD

Fel tud viditani :D és önfeledten nevettem *-* olyan jóó volt *-* csak úúgy a semmin nevetni :D németül xD na mind1 csak ezt találtam ^^ ja és egy filmet is szeretnék kiemelni ami nagyon megtetszett mert egy ducibb lányról szól nézzétek meg az előzetest :D

Úndorító mikor elitélnek valakit azért mert duci vagy csúfolják =/
A Precious című film sztárját gyerekkorában alkata miatt rendszeresen alázták az iskolában. Ő azonban megtanulta elfogadni magát, sőt, sok helyzetben hátrányos külsejét kamatoztatni is tudta. Hogy csinálta? Azt mondja, hogy muszáj volt megszeretni a testét, hiszen saját maga mellett fekszik le este, és kel fel reggel. Ez nem menne akkor, ha undorodna magától.

Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni

Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél. Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem, nem vagyok kém, csak szeretlek!

Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész.

Elmegyünk egymás mellett mint 2 idegen. Egymásra se nézünk szemünk se rebben.De lelkünkben, szívünkben vérzünk ,És az utca végéről mégis visszanézünk

Mai nap? jóó volt :D ennyi xD igaz fájt a hátam meg a térdem de na csak túlélem *-*

Szijaa<33

Ha alkotsz,
akkor nem leszel átlagos.
Nem számít, hogy mit,
műtárgyat vagy egy pár zoknit.
Csak újat alkotni, ennyi az egész,
és az te vagy a nagyvilágban.
Nézheted, hallhatod,
vagy olvasva vagy érezve,
de elárul valamit rólad,
így több leszel másoknál.

Mai nap? jóó volt ^^

Mese az időről

/Folytatás/

Másnap reggel a nap első sugarai besütöttek az ablakon pont Lina ágyára.A nő nagyon élvezte ahogy simogtaja a nap melege.
-Végre nyár van.-kiáltott fel s közben egy nagy görbe vonal ült az arcára.
-Jó reggelt.-kopogott az ajtón Nina.-Hogy vagy?-s már be is lépett.
-Köszönöm jól. Ez az öreg vigyori mindig fel tud viditani.-mondta nagy nevetés közben.
-Jaj ne is mond olyan jó végre hogy nyár van.Na de kész a reggeli gyere.-miközben ezt kimondta már fordult is az ajtó fele mikor kopogtattak.
-Vársz valakit Nina?-kérdezte meghökkenve Lina.
-Én nem.És te?-közben felhúzta az egyik szemöldökét.
-Gondolod?...Hogy?..Ő?-s közben nagyokat nyelt
-Jónapot! Van itt valaki?-s közben bentem bentem jött a szobába.
-Igen.Ki az?-kérdezte izgatottan Nina
-Csak a postát hoztam.Ön Keresztény Nina?-kérdezte egyhangúan.
-Igen ,én vagyok.
-Kérem itt írja alá.Köszönöm.Viszlát.
-Viszlát.
-Nahát ki küldtött neked levelet ? Mutasd meg! Szörnyen kiváncsi vagyok.-faggatta Lina Ninát .

-Hát..tőle..-és közben könnybelábadt a szeme és le kellet ülnie hogy megnyugodjon.
-Még mindig hiányzik? -kérdezte barátnője.
-Igen, sőőt még szeretem is .-de ezt a szót olyan lágyan és halkan mondta ki hogy beleborzongott.
-Azt írja hogy idejön és látni akar.Istenem ez hihetetlen.
-Az.-s eközben elmosolyodott Lina.
-Na de most ezt el kell felejteni.Majd csak holnap ér ide. És ez a nap csak a miénk.
-Jó.És mit fogunk csinálni?-kérdezte nagy izgatotsággal és újra gyereknek érezte magát.
-Bemegyünk a városba.Öltözz fel addig összepakolok.
-Rendben.

Pár percel később már készen is álltak az útra, beültek a kocsiba ahol beszélgettek a régi időkról és hogy milyen őrült dolgokat csináltak.
-Emlékszel hogy összefirkáltuk az egész várost?-kérdezte Lina

-Persze ezt nem lehet elfeljeteni. És te arra hogy az útközepén táncoltunk?
-Igeen mindneki hülyének nézett.-és közben kacagott
-És azokra a komoly és hosszú beszélgetésekre is emlékszel?
Bólintott.-Azokat nem tudom elfeljeteni ha akarnám sem . Úristen milyen régen is barátnők vagyunk. Jó tudni hogy még mindig számithatok rád.-s közben elmosolyodott.
-Hidd el én is örülök neki hogy ilyen barátnőm van .
Mikor ezt kimondta már meg is érkeztek a városba.
-Vegyünk valami csinos ruhát neked holnapra-és kacsintott Lina.
-Te őrült vagy ? -kérdezte és közben nevetett-Nem vagyok már fiatal
-Azért annyira öreg sem sőt egyáltalán nem annyinak nézel ki mint ahány éves vagy .
-Hát..-de nem tudta befejezni mert Lina elrángatta, be a boltba.
Majdnem 4 órán keresztül csak nézelődtek és vásároltak.Élelemtől kezdve ruháig mindent megnéztek. Nagyon élvezték a kis kirdánulást.Már kedzett a nap lemenni.
-Nahát hogy itt milyen szép a naplemente.-kiáltott fel Lina
-Bizony, itt nem olyan mint egy nagy városban.-mosolyodott el Nina.
-Nagyon sok dolgott vettünk és nekem nincs erőm főzni , üljünk be ide vacsorázni.
-Ez jól hangzik.
Mikor hazaértek már nagyon késő volt és Lina rosszul lett.Ki kellet hívni hozzá az orvsot .
-Doktor úr hogy van Lina?-kérdezte megrémülve Nina.
-Már jól de időben be kell venni a gyógyszerét.-mondta megnyugtatóan az orvos
-Köszönöm hogy ilyen későn eljött.
-Ugyan nincs mit.Viszlát.
-Viszlát.
-Nina!-kiáltotta Lina
-Miaz?-kérdezte meglepődve.
-Bocsáss meg hogy ennyi bajt okozok.
-Istenem semmi baj. Ilyenen ne is gondolkozz hogy ez baj lenne nekem.Na de tessék aludni!Jóéjt.
-Neked is

ennyi voltam :D

Pápuszíí
 

Mese az időről /folytatás/

Reggel mikor felkeltek Nina izgatottan ment be Lina szobájába.Lina eléggé rosszúl volt még nem vette be a gyógyszerét..Kis idő elteltével már sokkal jobban érezte magát.
-Na mi az a meglepetés?-kérdezte izgatott hangon s szemei felcsillantak.
-Majd megtudod-felelte rá Nina és közben közelebb lépett Linához hogy a kandőt amit eddig a kezében szorongatott ráadja.-De ezt fel kell venned.
-Mért?Nem láthatom hova viszel?-kérdezte nagy ámulattal.
-Nem.-És közben kuncogott.
Mikor odaértek Nina levette a kendőt és Linának könnyek gyültek a szemében . Ott voltak ahol a kép készült még régebben.
-O istenem, mennyi időt töltöttünk itt és még randizni is jöttünk ide . Emlékszel?-kérdezte Lina de alig tudta befejezni a mondatot mert közben el-elcsuklott a hangja.
-Persze hogy emlékszem.És te emlékszel még rá?-kérdezte kicsit zaklatottan s közben a kezét tördelte.
-Igen.Nagyon nagy sebet hagyott maga után és még mindig fáj ha rá gondolok.-miközben ezt mondta leült a földre és lefeküdtt a fűbe, és folytatta-emlékszem mikor elsőnek jöttünk ide tábortűz volt este és hideg és én nagyon fáztam és átölelt.Nagyon jó érzés fogott el akkor és nem gondoltam volna hogy ennyire hazug.
-Ezt senki sem gondolta.-felelte Lina ezköben ő is leült mellé és átölelte.
-De neked sem volt könnyű mert hát azért te is nagyon összetörtél.-mondta s közben könnyeit törlögette.
-Nem.Még mindig nagyon fáj és nem igaz hogy az idő feledteti maximum csak elfeljteném de egyszerüen nem akarom és nem is tudom.-mondta Lina alig bírta ki hogy elmondja a mondatot.-de most ne beszéljünk róluk szemét pasik nem érdemlik meg, egy könnycseppet sem.Lina bolintott eközben törölgette könnyeit.
-Juj azok a régi szép bandázós csajos esték .-kiáltott fel és a kocsihoz igyekezett és kivett a csomagtartóból egy nagy zsákot amibe tüzifa volt .
-Segíthetek?-kérdezte Lina
-Nem bírom én is .-emelte fel büszkén a fejét és mosolygott
Meggyújtották a tüzet és ott ültek körültötte és beszélgettek nevettek jól érezték magukat elfelejtettek minden gondot és csak a pillanatnak éltek.
-Hallotad?-kérdezte izgatottan Nina.
-Igen.-mondta megilyedve Lina.-Mi lehet az ?vagy ki?
-Nem tudom. Van ott valaki?-és felemelte a hangját és igen magabiztosan kérdezte.
-Csak én.-érkezett a fák mögül egy erős de öreg férfi hang.Mikor kiért a bozótosból a tábortűz fele indult.
-Te vagy az!?-kiáltott fel izgatottan és rémülten Lina
-Igen.Nahát te alig változtál valamit, még mindig gyönyörü és csinos vagy.
-Ugyan kérlek ..Ne légy nevetséges hiszen öreg vagyok.-gúnyos hangon mondta és nevetett.Hirtelen odafordult Nina felé és kérte hogy mennyenek.
-Nekünk menünk kell.-mondta Nina
-Találkozthatunk még?-izgatottan kérdezte a férfi.
-Nem.-hangoztt el egyhagngúan a válasz.
A két nő beült a kocsiba és elhajtottak.Útközben Lina elsírta magát.
-Megtartottam az igéretem hogy nem lesz férjem és most újra belépett az életembe.Még mindig nagyon kedvelem.-mondta Lina s a távolba meredt.
-Értem.De akkor mért nem töltesz vele is egy kis időt?Hisz ő is szeret még mindig.-mondta Nina.
-Nem tudom , most fáradtt vagyok ezen gondolkozni meg már be kell vennem a gyógyszerem majd holnap.Jóéjt-miközben mondta elmosolyodott
-Jóéjt Lina

Mai nap?:D hát gépeztem meg lustultam xD semmi egyébb :D holnap suli *-* nem tanultam smemit xD ennyi

Halii