Biztosan ismered azt az érzést,amikor jobb lenne valahol máshol.amikor a napod ugyanarrol szól,mint az előző és amiről vanószínűleg szólni fog a következő is.amikor azt érzed,hogy nincs semmi komoly baj.de hiányzik valami.amikor elutaznál valahova messze és itthagynál mindent és mindenkit...

Vannak helyzetek,amikor úgy tűnhet megáll az idő.talán ezek életünk legtökéletesebb pillanatai,melyek sajnos néha túl gyorsan elvesznek.azonban ha vigyázunk rájuk,mint időtlen fantázia szülte festmények megmaradnak az emlékezetünkben.és amikor idővel vissza gondolunk rájuk az a felhőkig emelhet a boldogságtól.

Tegnap? nagyon szar volt olyan nem is tudom eleve ott elrontotam a napot hogy felkeltem .. de már nemsokára vége a sulinak vagyis csak egy kis szünet *-* de már ez is jó ^-^

Ma? délután nevettem sokat ^-^ jóvolt :D igaz 2tzt is írtunk -.-" na mind1 xD túlvagyok :D holnap még jön egy irodalom tz ...
 

olyan nagy xDD ezzel szórakoztunk xD de a szövege is o_O xD

Vajon mi végre kaptuk a teremtőtől a művészetet? Azt hiszem, elsősorban azért, hogy meghatározó része legyen életünknek, hogy felfrissítse a szürke és piszkos hétköznapokat, hogy varázserejével talpra állítsa az eltiport embert az emberben. Ha nagyon banális akarnék lenni, azt mondanám: azért, hogy boldogságunk legyen a boldogtalanságban. Belátom, ostobaság ezekről beszélni a mai világban, hiszen korunk vezérlő eszméje a jólét, a haszonelvűség, s úri parfüm hozzá a pénz ringyó-szaga. De azt leszögezhetjük: a művészet mindig gyógyír, mindig humánus, ám néha néma kegyelet helyett ordító kegyetlenség. Mert sokszor csak az észveszejtő kitárulkozás segít elviselni a tragédiák fájdalmát.
 

Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Jó volt nagyon a hétvégém:D Jöttek barátnőim debiből:D mert itt meg ilyen deszkás verseny volt amit persze ez a szar idő megakadályozott -.- de végül a fürdő öltözőjében tartottak meg :D érdekes volt ... de jó volt ^^ csak sok volt az ismerős Oo aztán meg Olival haza mentünk és ott hülyültünk xDD nagyon adta :D aztán meg olyan 9 fele néztünk fel ott hülyültünk ismerősökkel stb ... másnap elég nehéz volt felkelni :D aztán olyan 2kor ment haza Oli :D most meg lehetne tanulni oO de még mindig nem jól vagyok =/ na ennyit a hétvégéről:D

A véletlennek van egy olyan szokása, hogy mindannyiunkat meglep.
 

A fontos dolgok inkább odajönnek hozzánk, ahol vagyunk, ha engedjük; ha befejezzük a görcsös próbálkozást, és csak hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek úgy, ahogyan meg kell történniük.

Ha az ember látja sanyarú sorsának végét, zokszó nélkül viseli az utolsó csapásokat.

Lehetek csinos, vonzó, szép,
lehetek tökéletes,hibátlan kép,
lehetek humoros, bájos, kedves,
lehetek okos, művelt, rendes ,
lehetek tudásod,boldogságod bölcsője,
lehetek gondolatod, sz avad örzője,
lehetek egy fénylő csillag feletted,
lehetek egy barát ott melletted,
lehetek az kivel a sorsod mindig egybe fut,
lehetek az ki nélküled is mindig ugyan oda jut,
lehetek a mindened, a végzeted, az új életed,
de semmi nem leszek,ha ezt észre sem veszed.

Mond bátran amit gondolsz, mindenkinek lehet véleménye
több millió puzzle miből összeáll életünk képregénye..

   Tudd meg az élet csalódásokból áll,
                                             de majd jön valami jó, valami új valami más,
                                                   valami, ami többet ér minden másnál.      

Kell valami *-* hiányzik valami de nagyon *-* nem tudom hogy mi de kell *-* akarom*-*
 

Meséltem hogy jött Dorina :D hát kurvajóó volt *-* felmentünk:D ésés ajj tökjóvolt :D ésés nemsokáig maradtunk:D új spanokat szereztünk ésés 4kor (hajnali) visszaszöktünk és a kövesútra rajzoltunk:D olyan jóó volt *-* holnap meg Oli jön *-*

Mai nap?:D jóvolt ^^ oliéknál voltam:D

Mikor a szemébe nézel, s tudod, hogy ez nem olyan mint régen,
 mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen. Mikor ránézel és
 arra gondolsz mikor megcsókolt és megölelt, és szép szavakat súgott neked
, de tudod, hogy már nem lesz többé ilyen. Nem öleli át a tested,
 nem csókolja a szád, nem simítja a bőröd és tudod, hogy ő is akarja,
de nem lehet. Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után.
 Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem ez van,
mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád,
és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts,
mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt,
 a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt,
 és a szívedbe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rádnézni, mint azelőtt.
 Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érintheted a bőrét.
Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé. De mikor utoljára érintett,
ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból,
amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt,
a tied volt még ha nem is egészen, de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók,
az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg,
ha tudod, hogy ez az utolsóalkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt.
Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak,
amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt.
Nem tudod mi lett volna, ha.... Talán semmi, mert a sors dönti el,
hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled... Már csak a ropogásokat hallod,
 a szíved ezer apró darabra tört. Talán így kellett lennie ha az eszedre hallgatsz,
az volt a helyes, mert teljesen mások vagytok. Más életkor, más város, más célok,
más légkör, más múlt, más jövő, de vágytok egymásra.
A szívetek egymásért kalapál, boldogok vagytok együtt,
de ez hosszú távon elég? Tudnátok élni egymásért és egymásnak?
Hoznátok áldozatokat egymásért? És a legfontosabb: megérné?
Nem tudod, csak abban vagy biztos, hogy beleszerettél,
és hogy akarod úgy ahogy van mindenestől, bármilyen nehéz lesz,
akarod, de neki több vesztenivalója van.
A szíve szerint veled lenne, de az esze ellenkezik. De ő, bármilyen nehéz is,
az eszére hallgat. Nem tehetsz ellene semmit. Nem öregedhetsz tíz évet,
nem szerezhetsz tapasztalatot.
Nem teheted. Pedig megtennéd érte. Érte mindent. Neki mindez megvan.
De neked meglesz? Nem tudod mit hoz a sors. Talán egyszer valahol, valamikor,
és lesz még egy csók és még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejtheted.
Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj.
Látnod kell. Senki sem tudhatja körülötted, hogy megveszel érte,
csak kopognak széthullt szíved darabjai, és csak a remény marad.
A remény, hogy egyszer csörög a telefon, ő hív, vagy jön egy sms, egy e-mail,
hogy 'hiányzol', hogy egyszer láthatod még úgy, hogy nincs ott senki más, csak te és ő.
 És akkor elmondhatod azt, amit eddig nem, hogy fontos, hogy érte élsz,
hogy mindent megadnál neki amit csak kér.
Vagy nem is mondanál semmit, csak a szemébe néznél mélyen,
igazán, s talán egy pillanatra eldöntené a sorsotokat,
rájönnél, hogy akar-e még, hogy van-e még remény, hogy élhetsz-e érte,
vagy el kell felejtened örökre. Most a szíved darabjait keresed, össze akarod rakni,
hogy újra tudj örülni. Ő egy érintéssel összerakna, de nem csörög a telefon, nem jön az sms.
 A remény marad csak, a türelem. CSak lopva figyeled. Hiszen a sors dönti el,
hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled.
Így te is a sorsra bízod.. Úgyis ő dönti el.
 

Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább...[:

Van egy pont ami után már csak nevetsz azon a valakin akit iszonyatosan utálsz ... szerintem nekem is elérkezett ez a pont ... de még mindig azt kívánom magamban ott legbalül hogy javuljon meg de utána belegondolok minek? úgy sem tudom már megkedvelni sőt nem is akarom túl sok rosszat tett ahoz hogy én szeressem... nem kell mennyen el... istenem csak tünjön már el ...*-*remény*-* csak ez ad erőt ...nem jó itthon mindenhol jobb lenne csak ne itt ne vele :S tűnj már el *-* de tudod mit én erős maradok és harcolok ellened amíg lesz erőm :D mert én boldog akarok lenni *-* és az is leszek *-* mert már annyit szenvedtem hogy ezután csak jó jöhet *-* muszáj optimistának lennem muszáj*-*
elengedem emléked ~ temetem mély fekete kő koporsóba ~ csak tűnj már innen *-*
Van valami a torkomban ..olyan folytogató érzés legszivesebben elorditanám magam hogy én érős vagyok és boldog leszek de nem merem és elcsuklik a hangom .. utállak tud meg *-* és menny el könyörgök *-* utállak *-* remény egy kicsi esély hogy elmész csak egy kicsi hogy kizárhatlak az életemből és azt mondhatom hogy nem nekem nincs ilyenem *-* nem akarok ilyet :S mert te rossz vagy :S és miattad én szomorú vagyok mert bántod azt akit szeretek és mindig azt akarod hogy én szomorú legyek hiszen te nem is szeretsz nem id foglalkoztál velem kicsi koromban tűnj már el*-* utállak *-*egyetlen kívánságom hogy ne gyere többet haza nee *-*nem vagy az apám ..te nem...udnorító..de tudod mit erős vagyok és nem fogok sírni miattad ... eleget sírtam..

Most akarom megnézni a Szerelmünk lapjait :D azt mondták hogy nagyon jó film *-*  kiváncsi leszek :D szerintem elsírom magam rajta mert most olyan mély ponton vagyok ...de jóvolt kiírni *-* ma? nem mentem suliba ... majd holnap*-* tegnap ~ kitörölném az életemből azt a napot és vele együtt őt is ...

Ezt a napot kitörölném az életemből *-* bárcsak lehetne *-*

De a fájdalom megerősít *-*

Én nagyon erős leszek *-*

az a hülye alkohol -.-..mindennek az az oka -.-

Az alkoholizmus egy több, sokszor ellentmondó jelentéssel bíró kifejezés. Az orvosi definíciók az alkoholizmust olyan szenvedélybetegségként írják le, mely az alkohol kitartó fogyasztásával jár a negatív következmények dacára.

Míg az alkohol fogyasztása szükséges az alkoholizmus kialakulásához, nem jelzi előre az alkoholizmus kialakulását. Az alkoholizmus kialakulásához szükséges mennyiség és gyakoriság mindenkinél különbözik. Továbbá, bár az alkoholizmussal járó biológiai mechanizmusok még nem teljesen ismertek, több rizikófaktort azonosítottak már, köztük a társadalmi környezetet, érzelmi egészséget és genetikai hajlamosságot.

Provokatív...változok...erősödök...

túl sok dolgon mentem már át ahoz hogy gyenge legyek most ... köszi oli -.-' (Y)

Érős leszek ^^ és boldog :D majdnem tökéletes de csak majdnem :D

Valahogy úgy kezdődik, hogy Te azt mondod most már mosolyogjak, most már fejezzem be, és legyek olyan, mint régen. És általában azzal fejeződik be, hogy Én rád vágom az ajtót. Meg kell tanulnod végre, hogy ez is Én vagyok. A bánatommal, a könnyeimmel együtt. Ugyanaz az ember, ugyanaz a lány.
Nem kérheted, hogy örüljön a szám, mikor azzal küzdök, hogy ne sírjon a szemem.
Nem változtathatsz meg. Mindegy mennyire akarod, nem lehet.

Tudtam, hogy ott, akkor veled kell hallgatnom. És tudtam, hogy ha eléggé ismerlek, a némaságodban is meghallom, amit mondani akarsz. És hallottam. Ismertelek.
És ha Te azt akarod, hogy arról beszéljek, amiről nem lehet, akkor te nem hallod az én csöndemet, és nem ismersz. és sosem ismertél.
Nem akarom, hogy idegen legyél. Te pedig, nem akarod, hogy én idegen legyek.  De ha ez kell ahhoz, hogy egyszer csendben ülj mellettem, és elfogadd, hogy nem mosolygok, akkor legyen. Te leszel a Tökéletes Idegen. De akkor ne kiabálj velem. Csak fogadd el.
Fogadd el, hogy a jelenem nem a tiéd...

'Mert az a Magyarország, amit én megismertem,
ezer kis hibája mellett is magában hordozta a nagyság és méltóság minden jelét.
Az egyéniség országa volt, az egyéniség szabadságának országa,
mely szabadság tisztelete mélyen gyökerezett mind a rendszerben,
mind az emberek lelkében.'
/Wass Albert/

Hanyagoltam ... nem volt kedvem =/ több okból kifolyólag de most talán újra=)

Csak ott ült és nézett előre nem csinált semmit pedig az egész élete amit eddig felépitett 2perc alatt összeomlott s már csak egyetlen egy reménye maradtt az igaz barátság...

Megint itthon ... beteg vagyok megint -.-

Megnéztem egy filmet 500 nap nyár *-* nagyon megfogott és szerintem nagyon jó film :D
Tegnap este pedig a Csajok háboruját néztem :D azt a filmet még a moziban láttam és megtetszett mert a barátság van előrétben :D vagyis én úgy értelmeztem ^^

Nyár*-*

Már megint gondjaim vannak rossz döntések ... stbstb
Dee *-* még így is boldog vagyok :D mert tudom mindennél lehet rosszabb.. élvezem az életem ki kell használni :D muszáj ... Meg kell tanulni kezelni a rosszat. Meg amúgy is :D ha csak jó történne velünk akkor nem tudnánk olyan kis dolgoknak feletébb örülni mitn pl hogy kisütött a nap :D és ez így jó:D báár néha jó lenne érzések nélkül de ez már csak így van:D el kell fogadni:D
 

Nagy gondolatok.. álmok *-*

Majd még írok ^^ Hellóó :D