Mese az időről /folytatás/

Reggel mikor felkeltek Nina izgatottan ment be Lina szobájába.Lina eléggé rosszúl volt még nem vette be a gyógyszerét..Kis idő elteltével már sokkal jobban érezte magát.
-Na mi az a meglepetés?-kérdezte izgatott hangon s szemei felcsillantak.
-Majd megtudod-felelte rá Nina és közben közelebb lépett Linához hogy a kandőt amit eddig a kezében szorongatott ráadja.-De ezt fel kell venned.
-Mért?Nem láthatom hova viszel?-kérdezte nagy ámulattal.
-Nem.-És közben kuncogott.
Mikor odaértek Nina levette a kendőt és Linának könnyek gyültek a szemében . Ott voltak ahol a kép készült még régebben.
-O istenem, mennyi időt töltöttünk itt és még randizni is jöttünk ide . Emlékszel?-kérdezte Lina de alig tudta befejezni a mondatot mert közben el-elcsuklott a hangja.
-Persze hogy emlékszem.És te emlékszel még rá?-kérdezte kicsit zaklatottan s közben a kezét tördelte.
-Igen.Nagyon nagy sebet hagyott maga után és még mindig fáj ha rá gondolok.-miközben ezt mondta leült a földre és lefeküdtt a fűbe, és folytatta-emlékszem mikor elsőnek jöttünk ide tábortűz volt este és hideg és én nagyon fáztam és átölelt.Nagyon jó érzés fogott el akkor és nem gondoltam volna hogy ennyire hazug.
-Ezt senki sem gondolta.-felelte Lina ezköben ő is leült mellé és átölelte.
-De neked sem volt könnyű mert hát azért te is nagyon összetörtél.-mondta s közben könnyeit törlögette.
-Nem.Még mindig nagyon fáj és nem igaz hogy az idő feledteti maximum csak elfeljteném de egyszerüen nem akarom és nem is tudom.-mondta Lina alig bírta ki hogy elmondja a mondatot.-de most ne beszéljünk róluk szemét pasik nem érdemlik meg, egy könnycseppet sem.Lina bolintott eközben törölgette könnyeit.
-Juj azok a régi szép bandázós csajos esték .-kiáltott fel és a kocsihoz igyekezett és kivett a csomagtartóból egy nagy zsákot amibe tüzifa volt .
-Segíthetek?-kérdezte Lina
-Nem bírom én is .-emelte fel büszkén a fejét és mosolygott
Meggyújtották a tüzet és ott ültek körültötte és beszélgettek nevettek jól érezték magukat elfelejtettek minden gondot és csak a pillanatnak éltek.
-Hallotad?-kérdezte izgatottan Nina.
-Igen.-mondta megilyedve Lina.-Mi lehet az ?vagy ki?
-Nem tudom. Van ott valaki?-és felemelte a hangját és igen magabiztosan kérdezte.
-Csak én.-érkezett a fák mögül egy erős de öreg férfi hang.Mikor kiért a bozótosból a tábortűz fele indult.
-Te vagy az!?-kiáltott fel izgatottan és rémülten Lina
-Igen.Nahát te alig változtál valamit, még mindig gyönyörü és csinos vagy.
-Ugyan kérlek ..Ne légy nevetséges hiszen öreg vagyok.-gúnyos hangon mondta és nevetett.Hirtelen odafordult Nina felé és kérte hogy mennyenek.
-Nekünk menünk kell.-mondta Nina
-Találkozthatunk még?-izgatottan kérdezte a férfi.
-Nem.-hangoztt el egyhagngúan a válasz.
A két nő beült a kocsiba és elhajtottak.Útközben Lina elsírta magát.
-Megtartottam az igéretem hogy nem lesz férjem és most újra belépett az életembe.Még mindig nagyon kedvelem.-mondta Lina s a távolba meredt.
-Értem.De akkor mért nem töltesz vele is egy kis időt?Hisz ő is szeret még mindig.-mondta Nina.
-Nem tudom , most fáradtt vagyok ezen gondolkozni meg már be kell vennem a gyógyszerem majd holnap.Jóéjt-miközben mondta elmosolyodott
-Jóéjt Lina

Mai nap?:D hát gépeztem meg lustultam xD semmi egyébb :D holnap suli *-* nem tanultam smemit xD ennyi

Halii

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.