Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik.Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból,és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel,olyanokat mondassz, amiket utólag sem értesz.Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot.Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet.Boldog vagy és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár.De nem bánod, tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni,hanem biztosat. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét,hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát.Talán mások vagytok talán nem lehettek együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett történnie.Évek múlva az érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben,csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is változott. Minden más lett. Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre.De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál,ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten...
Ma:D sikerült megcsinálni a régi gépem és most egy csomó régi emlék előjött :D pl ez a szám is ^^ meg ez az idézet:D és most tök jó .oké xD kicsit boldog vagyok:D. de vannak szomorú emlékek is =/... na de most boldog vagyok:D remélem sokáig az is leszek *-*
a garázs padloján ültem mellettem régi ládák,törött tányérok,félig töltött borospohár kezemben a cigaretta,ami kellett,a szédüléshez,miközben mélyeket szívtam a benzines levegőből nem volt hideg,mégis remegtem egészen sohajtozott a testem a remegés után,megkapta ahogy a zene véget ért,és csak a madarak csicsergése hallatszott kitört belőlem a zokogás[...]
Találni egy srácot aki gyönyörűnek hív, nem csupán csinosnak,Akifelhív amikor bele vagy esve,Aki veled fekszik a csillagos ég alatt és a szívverésed hallgatja..vagy csak azért fennmarad, hogy lássa ahogy alszol..Várni egy srácra aki homlokon csókol,Aki még akkor is meg akar mutatni a világnak amikor csapzott vagy,Aki a barátai előtt is fogja a kezed,Aki úgy gondolja hogy smink nélkül gyönyörűvagy,Várni rá, aki mindig emlékeztet rá hogy milyen szerencsés hogy vagy neki,Várni az egyre, aki a barátaihoz fordul és azt mondja:"Igen, ő az."
De akkor is, milyen jó lenne, ha legalább egyszer magán érezhetné egy férfi rajongó pillantását! Ha el lenne... bűvölve tőle. Igen, ez a helyes kifejezés. Arra vágyott, hogy egy férfit elbűvöljön.
Volt már úgy veletek, hogy mindent feladni készültetek? Hogy úgy éreztétek minden ellenetek van és nincs értelme folytatni? Hogy mit? Az életet...
Sokan gondolják azt, hogy az élet értelmetlen és ránk kényszerített dolog. Közben az egészet túl reagáljuk és inkább gyáva módon megfutamodunk.
Mindenki sokszor gondol arra, hogy nincs értelme semminek, s hogy ő csak él bele a világba... Valaki ok nélkül gondolkozik így. S valaki azért, mert egy kudarc lepte meg gyanútlanul. Pedig csak erősnek kellene lennünk, ha fáj jobban ráfeszítenünk, s ha vérzik nem odanéznünk, csak fel kell állni, s szembe nézni a tényekkel: az élet szeszélyes, s sokszor kegyetlen, ám mindenki teremtve lett valamire...
Ha mindenki öngyilkos lenne a legelső pillanatban, mikor elsőre nem valósíthatta meg álmát, s csődöt mondott, ember nem lenne a Földön...
Néha csak annyi kell, hogy mélyen elgondolkozzunk magunkban, s rájöjjünk, minden okkal történik, a rossz, s fájdalmas csak erősít...
Soha sincs vége, csak ha te kimondod!!!
Élj, hogy mások is éljenek, szeress, hogy szerethessenek!
bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. éppen hogy attól féltem éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat , hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni tudnom kellett, hogy létezik valahol. ez minden. minden mást el tudok viselni. feltéve, hogy ő létezik. mindent elárul .. érti aki érti :D Dóriéknál volt buli*-* tök jól érzetem magam:D
Rájöttem hogy iszonyatosan kedvelem :D ésés mai nap? végülis semmit sem csináltam:D de boldog voltam:D jó volt *-* holnap suli=/ nem nagyon akarom O_o
Ha tudni akarod ki voltam, ne keress rólam adatot, az életem átrobotoltam, éltem ahogy adatott. Sohasem ott voltam,ahol voltam hanem ahol a messzeség kékül. Kötél nélkül hintáztam, szárnyak nélkül repültem és boldog voltam boldogság nélkül!
nem mondom azt,hogy ismerj meg,mert én sem akarlak. nem mondom azt,hogy szeress,mert én sem szeretlek. nem akarok soha ott lenni ahol éppen vagyok,mégis mindig ott vagyok. ha nem olvasnék,soha nem szakadnék el a valóságtól ha nem festenék soha,felrobbanna egyszer az agyam a legnagyobb vágyam pedig,tulajdon árnyam átugorni. nem kell nekem példakép,elég nekem Salvador Dali. nem akarom megváltani a világot,van sajátom. nem függök senkitől,a boldogságom rajtam múlik. ezer arcom van.némelyiket még én sem ismerem.
"...Jaj,mennyire megkönnyebbültem.Nem kell többé élnem,tehát élhetek.Nem kell többé írnom, tehát ismét írhatok.Élni kezdtem,barátom,azonnal,lelkemben az édes Violával,s írni is kezdtem,nem törődve azzal,hogy nincs több olvasó,tiszteletdíj és dicsőség,csak írtam,írtam, a vészes,egyre növekvő csillagzat előtt, a pokoli hőségben,esztelenül és boldogan,egész hajnalig,s belemámorosodtam az örömbe,a háromnapos jövendőmbe és munkámba.Mert jegyezd meg,hogy csak az élhet,aki teljesen el van készülve a halálra,s mi,ostobák,azért halunk meg,mert csak az életre készülünk el,és mindenáron élni akarunk.A rend,melyet magad körül látsz,voltaképpen rendetlenség,s a rendetlenség az igazi rend.A világ vége pedig a világ kezdete.Ezt akartam közölni veled.!
"Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... mindez leszek. Mindent érezni fogok. Minden az enyém lesz."
Ha csak 2 hétig is de az enyém voltál:D jobb voltam mint ő .. egy ideig de jobb:D igaz miatta elhagytál.. de voltam jobb:D én nem vagyok annyira tömeg ..
Mai nap?:D zsuzsimnál voltam*-* olyan tökjóvolt és boldog voltam ma egész nap:D*-*
öm ennyi:D
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs. Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.
Emlékedre el- ejtettem egy tányért - most takaríthatok.
Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött.
Volt egy idő mikor boldog voltam semmivel sem törődtem .. kicsi voltam még akkor :D önfeledten nevetni semmivel sem törődni :D oda akarok visszamenni*-*
Keresem önmagam kisebb nagyobb sikerekkel:D egyszer csak sikerül:D
Csak optimistán*-*lassan de biztosan sikerül minden :D
Könnyen jön könnyen megy .. nehezn jött nehezn megy ... *-* annyira igaz =/
Jó volt Anettel debrecenben :D sokat sétáltunk beszélgettünk ^^
Nyár *-*
Azt hiszem jót tett ez a kis szünet :D átgondoltam a dolgokat :)
Most semmi sem úgy megy ahogy várom =/ de próbálok egy csomó új élménnyel gazdagabb lenni :D és van egy szám ami sokat segített :D a továbblépésben és azthiszem sikerült de néha még vissza-vissza tér .. ma megyek debrecenbe :D anetthez:D majd mesélek ^^ na de most megyek készülök :D remélem jó lesz ez a kis szünet *-*
Helló:D Igen .. ott tartok az őrület határán .. nem vagyok már a régi egyáltalán nem és a változás is iszonyatosan nehéz .. mindenen felkapom a vizet és ideges vagyok utána hirtelen nyugott boldog és szomorú ..aztán csak fogom magam és előre hátra hintázok .. diliházban végzem? lehet sőt elég nagy az esély .. sok rossz dolog.. hirtelen .. nem vártam .. mikor jön a hepiend?
Újra a régi akarok lenni *-* az a gondtalan kislány *-* nem akarok felnőni :S Már nem úgy nevetek mint régen .. most gondokkal telien ..régebben olyan könynen és felszabadúltan ment .. de most ..
Igaz sokan állnak melletem és segítenek :D és iszonyat hákás vagyok nekik <3 de nem akarom sajnáltatni magam.. nem szeretem..
Kell valaki akivel beszélhetek*-* csak úgy *-* hiányzol =/ Mindent elbaszok:S semmi sem úgy sikerül =/
Számodra én nem vagyok izgalmas vagy egyedi. Nem vagyok más, több vagy kevesebb azoknál az embereknél akik az utcán sétálnak. Az én szememben te sem vagy az. Én is lenézlek épp úgy, ahogy te engem. Nem akarom tudni a bajod, a problémád, nem akarom hallani a véleményedet. Elsőre ellenségesnek látszom, de nap mint nap ilyen emberekkel találkozol. Mindig csak az ellenszenv és a kívülállás vesz minket körül. Senki sem ugyan olyan, mégis elítélünk másokat. Nem figyelsz az apró, jelentékes dolgokra! Amikor észreveszed az azonos óraállást kívánsz? Amikor látsz egy mentőautót az utcán, mit gondolsz? Nevetsz akkor, amikor a barátaid olyanon kacagnak ami neked fáj? Kimutatod az érzelmeidet, vagy hagyod eltűnni őket? Kihasználod az életedet? Elég gyerek vagy még?
"[...]Minél többet láttam a világból, annál jobban kezdtem felismerni, hogy az árnyoldala legtöbbször elnyomja a fényt, amellyel kitalálnánk a gödörből, és mikor minden kötél szakad, akkor veszem csak észre, hogy egy cérnaszálba próbáltam meg kapaszkodni. Bármit kiabálhatnék, csak én hallanám meg. Mintha néma lennék! Vagy az emberek süketek? Régebben optimista voltam. Maga az élet vette el a kedvemet az élettől.[...]"
Igen .. megcsókoltam egy lányt.. és élveztem és nem bántam meg mert jó volt:D és jártunk is :D ennyi:D
leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik.Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból,és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel,olyanokat mondassz, amiket utólag sem értesz.Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot.Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet.Boldog vagy és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár.De nem bánod, tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni,hanem biztosat. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét,hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát.Talán mások vagytok talán nem lehettek együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett történnie.Évek múlva az érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben,csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is változott. Minden más lett. Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre.De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál,ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten...
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs. Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.
Volt egy idő mikor boldog voltam semmivel sem törődtem .. kicsi voltam még akkor :D önfeledten nevetni semmivel sem törődni :D oda akarok visszamenni*-*
Helló:D
Számodra én nem vagyok izgalmas vagy egyedi. Nem vagyok más, több vagy kevesebb azoknál az embereknél akik az utcán sétálnak. Az én szememben te sem vagy az. Én is lenézlek épp úgy, ahogy te engem. Nem akarom tudni a bajod, a problémád, nem akarom hallani a véleményedet. Elsőre ellenségesnek látszom, de nap mint nap ilyen emberekkel találkozol. Mindig csak az ellenszenv és a kívülállás vesz minket körül. Senki sem ugyan olyan, mégis elítélünk másokat. Nem figyelsz az apró, jelentékes dolgokra! Amikor észreveszed az azonos óraállást kívánsz? Amikor látsz egy mentőautót az utcán, mit gondolsz? Nevetsz akkor, amikor a barátaid olyanon kacagnak ami neked fáj? Kimutatod az érzelmeidet, vagy hagyod eltűnni őket? Kihasználod az életedet? Elég gyerek vagy még? 
Mért nem tudom elfelejteni? mért én szívom? mért?