küzdöttem, hogy elfelejtsem. éppen hogy attól féltem éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat , hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni tudnom kellett, hogy létezik valahol. ez minden. minden mást el tudok viselni. feltéve, hogy ő létezik.
mindent elárul .. érti aki érti :D Dóriéknál volt buli*-* tök jól érzetem magam:D
