Kiülök a fűbe és csak nézem a csillagokat. kispál is velem van. ketten vagyunk egyedül.  csak rá gondolok. ő rá, hogy szerettem...otthon elmondom neki is, aztán még háromszor. lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. így működök, így vagyok szabadidőmben szerelmes. innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. közben elgondolkozom rajtad...meg akarlak ismerni...mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? nem érdekel hány éves vagy...azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. hűséges vagy? nem érdekel...mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok...csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. és így lett a jövőképem valaki más falán zölddel bekeretezve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.