Ha volna egy olyan műszer, ami a szavak súlyát pontosan megmérné, biztos vagyok benne, hogy azoknak a szavaknak lenne a legnagyobb súlyuk, amiket meggondolatlanul mondunk ki. Ami csak úgy kicsúszik. Nem gondolom, hogy ezek a szavak teljesen alaptalanok, sőt egyenesen biztos vagyok benne, hogy ahonnan ezek jönnek, ott bővelkednek ezen szavak szinonimái is. Ezek a "csak úgy véletlenül" kiejtett szavak olyannyira árulkodóak, hogy semmi értelme nincsen javítgatni, szépíteni őket. A váratlanság erejével együtt fúrják bele magukat az ember agyába, rosszabb esetben szívébe. Ezeken már nem segít a megbánás, a sűrű bocsánatkérés és a lelkiismeret furdalás sem - már ha van. Én nem haragszom az ilyesmire, mert tudom, hogy valamiféle őszinteség van bennük. Az a fajta őszinteség, amit veszettül nehéz kimondani. Nekem csak egy bajom van ezekkel a szavakkal...az, hogy miért kezdetű kérdések sorát vonják maguk után. A miért kezdetű kérdésekre pedig sosincs válasz.És sajnos már mondtak sok "csúnya" dolgot az emberek nekem akik régebben fontosak voltak számomra..
Egy barátnőmmel eltávolodtunk és ez nagyon zavar .. nem tudom mit tehetnék =/
Vége a nyárnak :S már megvannak a könyvek(N) De mégegyszer egy utolsót *-*

                                             Szétesek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.