Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a partykról készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.

Mindig lenne számodra 1 perc az órámból,hisz az idő veled megáll az óra eltelik,de a perc amit veled töltök hosszú-husszú napoknak tűnik..

Olyan egyszerűnek látszik minden mégis minden olyan bonyolúlt :S minden rendben van és egyszer csak szétesik és te csak zuhansz és zuhansz és zuhansz ...

Az ember minden napja egy sötét éjszaka.Senki sem tudhatja előre, hogy mi fog történni a következő percben,és az emberek mégis mennek előre.Mert bíznak.Mert van hitük...

Most nem érdekel semmi leszarok mindnet és most csak úgy vagyok a semmiben:D egyre jobb és erősebb leszek:D kőszívet növesztek:D  De nem mutatom ki majd ha fáj:D erőőőss leeszek:D mert mindneből csak tanulni lehet :D és ennek is ez volt a sorsa:D
 
tamara mutatta:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.