Túléltem ezt a nyaralást is :D végülis egész jó volt de voltak benne iszonyat szar részek is (Y) mind1 ennek így kellett megtörténnie .. Mért kísért a múlt ? o_O mért kellet látnom pont őt? most olyan fura és összezavart felkavart megint :S mért? hogy megint azt tegye mint multkor? ajj az a fránya múlt :S

Elment és itt hagyott.Nem kérdezte,hogy elmehet-e,miért is tette volna?Szinte szó nélkül,csendben távozott,nem maradt utána csak szívem dübörgő lüktetése és az emlékezés.Homályba mosta a vágyakozást,kétségbe vonta szeretetem.Most beborít a hiánya és a remények elvesztése.Vajon visszatér valaha?És ha visszatér,tudom majd ugyanúgy szeretni?

Rabulejtettekazillatok*-* imádom őket

Kürtöskalácsfüggőlettem:D

imádom a mezei virágokat *-* és olyan szép volt :D Elolvastam a könyvem:D nagyon tetszik                             
                                               Vass Virág -Vulévu

Török Szonja sikeres és bájos harmincas nő, akinek tévés karrierje is felfelé ível. Főnöke, a minden hájjal megkent médiaguru „edzőtáborba” küldi, hogy legyőzze lámpalázát, és végre képernyőre kerüljön. Eközben egy titokzatos udvarló vázát és virágszirmokat küld a lánynak, azzal a kéréssel, hogy akkor randevúzzanak, ha a váza már megtelt szirommal. A romantikus széptevő azonban hol felbukkan, hol eltűnik, mintha csak szédítené a lányt, akit egy váratlan lehetőség ment meg a kétségbeeséstől. Egy híres és sármos fiatal fotós meghívására Párizsba utazik, ahol lenyűgöző világ tárul fel előtte, azzal az elsöprő szerelemmel, amire talán mindig is vágyott, és ami persze mindig a legrosszabbkor jön...

Ki az Igazi: aki romantikus tettekkel jelzi szerelmét; aki félve bátor; aki elmegy, de visszatér; netán az, akibe „véletlenül” belebotlunk? Mi vezet át a szerelmeken, a csalódásokon, életünk csúcs- és mélypontjain, hol-merre találunk kapaszkodót? Vass Virág regénye éppen olyan könnyed, lendületes és légies, akár a könyv fedlapján az esernyős lány – miközben izgalmas mélységekbe visz, amelyekből felbukkanva levegő után kapkodunk… A Vulévu rólunk, mai nőkről szól, az esendőségeinkről, reményeinkről, szerelmeinkről – vagyis: az életünkről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.