Azt hiszem elértem arra a pontra ahol magamat kell kiismernem vagy jobban mondva megismernem ..Ebben a pár hétben/napban fejlődtem.Sokkal erősebb lettem és már nem sírom el azon magam hogy ha pletykálnak rólam mert tudom hogy akkor büszkének kell lennem mert valami olyat csinálok ami érzelmeket és véleményt kelt/mozgat meg az emberekben . Legyen ez jó vagy rossz ..És már azon sem sírom el magam ha csúfolnak vagy a külsőm alapján mondanak valamit..És változtam is ..lehet hogy nem eleget és kicsit de változtam és még akarok . Itt lesz ez a "kis" szünet hogy megváltozzak teljesen.. Sajnos törtetőnek kell lenni és nem lehet mindnekiben megbízni=/ De hiszem azt hogy még sok kivétel van .. És megbízok az emberekben..Mikor elment magával vitt valamit .. valamit:S amiért esténkét nem tudok aludni és néhanéha eszembe jutnak azok az esték mikor nem számitott hogy ki vagyok hogy ismernek-e stb..kezdek elégedett lenni az életemmel :) nem csak azért mert muszáj..és igen szeretek élni .. sok rossz történt már de annál több jó és a sok rosszban van egy icike picike jó is :) Olyan sok emlékem van *-* amiket imádok és azok a családi összejövetelek annyira szeretem *-* újra és újra végig hallgatni egy régi sztorit míg unalmas nem lesz..mert ez a család *-* ő is kezd változni szerencsére .. jó igaz még mindig nem kedvelem de próbálkozok .. és elmondhatom hogy büszke vagyok anyura *-* és mikor nagyival leülök beszélni és hallom tőle hogy ő is az csak azt sajnálja hogy ilyen férje van =/ pedig élhetett volna a munkájának .. annyira igaza van boldogabb lenne de ő minket választott .. És mikor megkérdezem nagyitól hogy soahsem volt irigy a testvérére hogy neki 2 sikeres fia van és talán de csak talán boldogabb és jobb élete van.. azt válaszolta nem .. mindig is örültem hogy ha neki sikerült valami ..mert hozzánk tartozik az is a miénk és elmosolyodott .. ez a családi szeretet *-*és akárhogyis kevesen vagyunk de összetartunk legalább mi megpróbáljuk ...kisebb nagyobb sikerekkel:)A házunk a sok eső miatt sűlyed és én sem szeretem annyira de annyi sok emlék van itt *-* jó és rossz ami ide köt .. Tegnap mamának és nagyinak volt a névnapja és összegyült a család .. Mama szinte már olyan mint egy kisgyerek és annyira boldog volt hogy az öröm könnyei összegyöltek a szemén és végigcsorogtak a rános arcán amit a korral szerzet és ami arra emlékezteti hogy kemény gyerekkora volt és annál keményebben küzdött a boldogságért .. azt hiszem nekem nem lesz ilyen .. nem tudom elképzelni..de változok:) és még a jelennek élek a mának:D

Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.