Idő?Mi is valójában? Mindig kérdezik hány óra jajj el fogok késni ... Mindig rohanunk és soha semmire nincs időnk ...pedig milyen jó lenne idő nélkül élni soha sehonnan nem tudnánk elkésni...mert az idő szalad...mindig ellenünk dolgozik...

Mi lenne ha halálod előtt megnézhetnéd minden egyes napod? elégedett lennél? az a sok emélék*-*

Te hiszel a szellemekben? én igen ....

egy nagy városban *-* ahol mindne nyüzsög *-*

Jó volt a hétvége vagyis péntek meg szombat ^^ Oliéknál aludtam :D ésés voltunk Debiben :D olyan jóó volt *-* itt nem szabad fotózni lányok xD ezt is tudjuk msotmár xD a c&a-ban nem szabad fotózni xD meg az a 2 arab pasi :| meg a részegek xDD 

Legszívesebben levenném az ingem és ordítanám, ahogy kifér a torkomon, hogy én másképpen gondolom.

Bizom benne, hogy egyszer azt mondom: beteljesült miről minden éjjel álmodom.

Nem érdemes sírni ha gyötör a bánat, csak nevetnek ha sírni látnak,
A fájó szívnek úgyse lesz könnyebb, s csak kevés ember érdemel könnyet.

Élj úgy mintha ez a nap az utolsó lenne *-* használd ki mindne egyes percét :D és ne szégyelj és ne is sajnálj mosolyogni a semmin :D

Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell

nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.."

/Müller Péter/

Mese az időről

Az öreg néni csak ott ült egyedül a hintaszékben kötögetett és a régi szép emlékekre gondolt .Az első igazi nagy szerelemre ami őt érte.A halott férjére és lányára.Unokáira.Azokra az őrült csajos estékre.Barátnőkre.Rokonokra.S hirtelen arra riadtt hogy kopogtatnak az ajtón.Az egyik régi barátnője volt . Mikor meglátta egy mosoly gördült végig az arcán.Egyből betessékelte és leültette.

-Jaj olyan régen nem láttalak már.Mi történt veled?-kérdezte izgatottan.

-Én is téged.Hát elég sok minden történt velem mostanság....-hirtelen abahagyta a mondtaot és gondolkozott hogy is mondja el ,de folytatta-én ...az orvosok...megálapították...rákos vagyok... meg fogok halni...

Nagy csend lett a szobában csak az óra ketyegése hallott...s egy kis idő múlva egy könny csordult végig az öreg hölgy arcán s ezt felelte

-Sajnálom.Segíthetek valamiban?-kérdezte szomorúan hangja közben elcsuklott.

-Igen.Azért is jöttem ide hozzád.A családom nem ért meg hogy mért nem folytatom a kezelést és reménykedtem hogy itt lehetek pár hónapig nálad.De ha baj ..-S hirtelen közbevágott -dehogy baj ilyen butaságot kitalálni ...Persze hogy maradhatsz ...Mennyi időd van még ? -kérdezte s közben könnyeit törölgette -És mért nem folyattod a kezelést?

-Mert akkor a korházban kellene lennem és ott halnék meg és nem lennének emlékeim az utolsó napomról.Ezért is jöttem ide hozzád hogy legyenek emlékeim és a régi szép idők..-nem tudta befejezni elcsuklott a hangja és teljes erejéből zokogott..

Másnap mikor felkelt érezte a reggeli piritós szagát amit barátnője csinált neki egy kis csipkebogyó tejával.Kiment a konyhába és látta hogy sürgölődik barátnője.

-Ülj csak le.-közben ahogy mondta elmosolyodtt.Az öreg nő leült. S hirtelen utána fel is pattanat mert egy szőrös valami hozzáért a lábához..

-Jézus, mi ez?-kérdezte zaklatott hangon.

-Jaj ő csak Angus a cicám.Már 10 éve megvan .-s ezközben a macskát az ölébe vette és cirógatta.

A nő megnyugodott s elkezdte enni a piritóst.Kis idő múlva bejelentette hogy el kell menni a piacra és a kisállatboltba a cicának ennivalót venni.Az öreg hölyg csillogó szemekkel ennyit mondott-De jó .S ez után csend lett egy pár percig de a csendet egy kacaj zavarta meg s űzte el.

-Mi az? Mit nevetsz?-kérdezte.

-Emlékszel hogy mennyit sétáltunk és a piacon hogy mindig kostolgattuk a gyümölcsöket mi voltunk a piaci árusok rémei.-alig bírta elmondnai a nagy nevetésben.

-Jaj ne is mond .-s ő is elnevette magát.

A házigazda felállt s odament a fiókhoz kihúzta az egyik fiókot és kivett belőle valamit. Egy fotóalbum volt .Leült az asztalhoz és kinyitotta.

-Emlékszel Lina?-kérdezte s a szemeiben könnyek gyültek.

-Igen, erre hogy ne emlékeznék? felejthetettlen élmény marad.-elmosolyodott de a szeméből könny folyt.A képen ők ketten voltak egy pokrócon ültek körültöttük rétivirágok .

-Isteni nap volt -folytatta.-annyira soakt ettem hogy utána rosszúl is lettem.-s már a könnyeit le is törölte és csak nevetett.

-Szertintem mennünk kellene-mondta Lina.Mert lekéssük a piacot .

-Jaj már ennyi az idő? Igazad van-mondta Nina.Milyen gyorsan tellik az idő.

-Főleg ha jó a társaság-mondta Lina és közben a kabátkáját kereste.

Mikor hazaértek leültek megbeszélni hogy miket láttak.Eközben pedig pakoltak ki.

Mikor végeztek már sötétt lett.Ott ültek a kandalló mellet egy bögre forrócsokival és beszélgettek hogy milyen volt régebben. És mennyire megváltozott mind a kettejüknek az élete.Az egyiküknek nincs családja csak unokák akik néha meglátogatják és egy cica.A másiknak pedig csak Nina maradtt mert nem fogajdák el.

-Már nagyon későra jár -mondta nina -feküdjünk le ,mert holnapra lesz egy meglepetésem.

-Hát jó.-mondta belegyezően de kiváncsiság volt a hangjában.

Ennyi voltam mára :D majd folytatom ^^

Halii<33

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.