Helló! :D
Ma elátogatott hozzám Oli :D elhozta a házit ^^ utána pedig kicsit beszélgettünk :D
Szegény Nina =/ most rossz lehet neki =/ de ha most olvasod ezt tud h melleted állunk *-*<3
Szeretem ezt a számot :D még a Pcst-s korszakomból való :D akkor sokat hallgattam miközben a székemben ültem és lötyögtem xD :D kezdem felejteni :D sikerülni fog *-*
Mostanság mindenki szomorú =/ .....
fogadd el végre,hogy ér kudarc.és századszorra állsz fel,akkor is tovább kell menni.értsd meg,hogy mindenki sír este és senki sem boldog mindig.Szeretném tudni,miért azok az emberek hagytak cserbe,akikben a legjobban bíztam és miért az nem figyel,akit szeretek.És miért rohan el és miért veszít el mindent az ember.De egyet tudok ; aki menni akar,annak mennie kell és aki eltudott menni,azt soha többet nem kell,hogy lássam , hogy keressem,ha eltudott menni úgy volt a jó.
Ugye hogy mennyire igaz? *-*
Egy októberi nap...
Egy. októberi nap hullt a könnyem.
Már tudtam, nehéz lesz őt felednem
Csak néztem az esőt, ahogy kopog csendben
S észrevettem körülöttem forog minden
Szívem kalimpált, ki akart törni belőlem
S megjelent ő, kit nem vártam előttem.
Én csak lestem zöld szemeim mögül
S láttam, hogy az ő arca örül
Homályos lett minden, az alak szét folyott
Nem figyeltem már rá, s hogy mit mondott
Nem akartam mást, csak megölelni
s mindenről mindent elmondani.
Azt, hogy mit tettél velem
s, hogy mily gyarló az emberi szerelem
Tudd, nem gyűlöllek, egy percre sem
De azért tudd, októberben csak érted hullt a könnyem...
És ez *-* istenem *-* minden egyes szavaz *-* .... Csak tudná hogy miket tettem érte és hogy min mentem keresztűl mennyit változtam miatta és szenvedtem...
Egy józan lány vagyok, hogyha dolgozom, mindent megkapok.
Rég nem volt partnerem, lépést senki nem tud tartani velem.
Aztán egyszer csak itt állsz előttem, pedig nem is vagy az én esetem.
Mégis csak egy dolog jár fejemben, hogy Te leszel a végzetem.
Mert van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncolni így engem nem tud senki.
Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép.
Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.
Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék.
Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el,
Mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell.
Összetörni nem fogok, azt nem lehet, várnak a mindennapok.
De ha nem hívsz, meghalok, ha nem vagy mellettem folyton csak sírok.
Mi lett a józansággal, hol van a földhöz ragadt lány?
Egy idegen, aki most vagyok, egyedül minden perc annyira fáj.
Mert van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncolni így engem nem tud senki.
Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép.
Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.
Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék.
Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el,
Mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell.
Megint túl sokat mondtam, vajon miért csinálom, miért lett a vége ez?
Az őszinteség elűzött, most elrontottam az egészet.
A piros lámpánál állok, szól a rádió, s én némán ordítok.
Mert tudom legbelül, hogy nem hívsz többé, vége, ennyi volt.
Van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncolni így engem nem tud senki.
Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép.
Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.
Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék.
Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el,
Mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.